TESZT
Mielőtt belekezdenék a valódi tesztbe, megjegyezném, hogy ezt a játékot nagyon régóta vártam. Sok Star Wars játékkal játszottam. Kedvencem a Force Unleashed 1-2, a története miatt. Mert a végén van választási lehetőséged, de a legjobb benne, hogy nem kapcsolódik a filmhez, és így minden meglepetés a játék során. Mint már említettem szinte az összes S.W. játékot végigjátszottam, de úgy gondoltam, ez mindet felül fogja múlni.
Történet: Itt sem a filmhez kapcsolódik, mint a F.U.-ben. Magában a játékban egy padawannal (tehát Jedi tanulóval) vagy, és rögtön belekeveredsz egy háborúba, miután Yodával egy trainingen veszel részt. A Kashyyykot megtámadják az ellenséges flották. Később Csubakkával találkozol, és ő visz el egy Birodalmi űrhadihajóra. A többi maradjon titok, ha élvezni szeretnéd a játékot. Egyébként minden kisebb résznél van egy videó, ami először idegesítő, hogy „megölsz” 3 droidot, aztán fél perces üres beszéd, ami nélkül is ugyanolyan érthető lenne a játék. De csak az elején. Utána már kifejezetten örültem, hogy nem olyan egybefolyó a játék. Viszont iszonyatosan rövid a történet. Összesen 2 bolygó van. De az a 2 bolygó MEG VAN CSINÁLVA!!! Tehát nagyon izgalmas. A végén Jedivé avatnak.
Grafika: Őszinte leszek, nincs vele bajom. Bár sokszor láttam olyan falakat, kapukat, amik inkább az első Xbox grafikájára hasonlítanak. Úgy általában viszont egészen tűrhető, nem olyan szép, hogy csak bámultam, de mondom, nincs vele gond, főleg ha az ember beleéli magát a játékba. Az emberek, karakterek itt nincsenek kidolgozva olyan részletesen, mint pl.:a Driver San Franciscoban, sőt, van pár elég ronda szereplő is. A háttér viszonylag szép, de ha az ember résen van megfigyelhet néhány igen ronda fát, mint itt a képen. Egyébként a kép tökéletesen tükrözi a játék grafikáját. (A Force Unleashed-ben a Rancor szebb volt.)
Játékmenet: Irányítása elég egyszerű, könnyen megjegyezhető, arra a 2-3 órára, ami alatt végigjátszod, már említettem, nagyon rövid. Vannak benne olyan droidok és gyíkok, amiket csak úgy tudsz megölni, ha jó ütemben
ugrasz. Ezen akkor könnyű felhúzni magunkat, ha a Kinect éppen belassul, amit a játék során többször tapasztaltam, főleg a hosszabb részeknél. Elnézést kérek, lehet, hogy ez nem a játék hibája. A fénykard használata élvezetes, és ezért külön dicséret jár (!) nem remeg, mint a Puss in Bootsban, ami egyébként egy elég gyenge játék. Viszont a Kinect sokszor nem fogja fel a mozdulataimat.(rúgás, „force dash”) Vannak olyan részek, amiben repülni kell, egy űrhajóval, (ilyen az utolsó pálya is) ott csak irányítanod kell a célkeresztet, és magától lő. Ez elég furcsa, hogy csak a végén irányítod te az űrhajót. Főleg, hogy maga a célkereszt szinte a fél képernyőt betölti. Tehát itt nincs sok dolgod, ez elég unalmas, még szerencse, hogy nincs belőle túl sok. A táncolós részben semmi különös nincs. a Kinect érzékenysége elég érdekes, mert valamikor teljesen pontos, de van néhány mozdulat, aminél nem értem, miért nem tudom megcsinálni. (Ez lehet, hogy az én hibám.) A Rancoring módban meg csak dörömbölnöd kell. Ez egy elég primitív rész, nem látom értelmét. Aztán ott vannak a párbajok. Az elején megtanít mindenre, a párbaj módban viszont nincs kegyelem, neked csak védekezned kell, és megnyerni a „Clash”-eket. A Podracingen sincs semmi olyan ami különleges lenne. Csak versenyzel, de az irányítása elég furcsa. A jobb vagy bal kezed előretolásával és hátrahúzásával lehet gázt adni, és kanyarodni.
Multiplayer: Igazából bármit játszhatsz osztottképernyőn, mindent, és ez sokak szerint nem jó. „Miért nem külön módban játszható?!” hallottam már ilyet, a Gunstringernél is. Szerintem pedig jó ötlet. Fogalmam sincs, miért nem
tetszik embereknek, holott ketten végigjátszani egy történetet haverokkal, -egy huzamra, mivel nagyon rövid- tök jó.
Amit hiányolok: „Avatar awardokat”, hosszabb történetet.
Ennyi lett volna Genius24 első tesztje.
Genius24 értékelése: 7/10
TESZT
